Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Aszkéta, aszkézis

2013.10.27

1/77     

Kérdező:        Jézusom! Ismét álmot hozok Eléd. Eddig is mindig vállaltad, hogy adsz magyarázatot. Kérlek most is erre.

HANG: Barátom! Természetes számomra, hogy válaszoljak, hogy magyarázatot adjak, mivel azt, akinek álmát magyarázni fogom, nem akárki számomra. Halld hát magyarázatom:

Testvéred álmában társasjátékot játszott. E játék valójában küzdelem volt. Ott, ahol felvetődik e kérdés: ki nyer, ott bizony az álom-játék küzdelmet takar.

Testvéredet negatív érzés járta át. Ebben az esetben ez az érzés olyan önsajnálatot jelenített meg, melynek semmi létjogosultsága sincsen testvéred életében.

Az áram alatt lévő fürdőszoba és a szabadban lévő katonasereg azt jelezte, hogy sem rejtettség, sem nyilvánosság nem ad biztonságot annak, amit meg kell semmisítenie testvérednek önmagában.

Barátom! Ehhez az álomhoz is részben azért szóltam, mert tanítást akarok adni ezzel kapcsolatban mindenkinek, aki e sorokat olvassa.

Mikor a Földön jártam, sokszor és sokféleképpen hangsúlyoztam, hogy aki utánam akar jönni, az tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét, és úgy kövessen engem.  (Máté 16;24 - Márk 8;34 - Lukács 9;23*)

Az elmúlt két évezred olyan önmegtagadásokat állított be Nevemben életetekbe, melyekhez Nekem nem sok közöm van.            Azt nyilván nem tehették meg vezetőitek, hogy letagadják szavaimat. Hát le nem tagadták, csupán megmásították. Ezzel rosszabbat tettek, mintha letagadták volna azokat. Rosszabbul jár az, aki téves úton halad, mint az, aki el sem indul. Egy elrontott jót nehezebb korrigálni, mint egy jót létrehozni.

Földi életetek olyan küzdőtér, ahol az önmegtagadást a napi problémák kínálják fel, és a különböző kapcsolataitokban kell megvalósítanotok abból a célból, hogy jobban érvényre jusson az Általam szívetekbe oltott irgalom.

E szavaim: ’Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot (Mt 12;7 - Mt 9;13*)’, ez azt jelenti, hogy az irgalmasságot kell megcélozni, és nem az áldozatvállalást.

Az Én szándékom szerint az él önmegtagadó életet, aki az Általam bemutatott élet megéléséért vállal minden áldozatot.

Az jár a helyes úton, aki naponta többször is fölteszi magának a kérdést: Jézus most ezt gondolná, ezt mondaná, ezt tenné? Akinek ez vérévé tud válni, az olyan állapotszerű önmegtagadásban él, olyan életét elvesztést valósít meg, mely magatartásnak tettem ezt az ígéretet: ’Aki elveszíti életét, megnyeri azt.’ (Mt 10;39 - Mt 16;25 - Mk 8;35 - Lk 9;24 - Lk 17;33 - Jn 12;25)

Tegyetek nagyobb hangsúlyt a lelkiismeretvizsgálatra! Legalább naponta kétszer, de inkább többször. Ennek pedig tartalma az legyen, hogy Hozzám méritek eddigi gondolataitokat, szavaitokat és cselekedeteiteket. De főleg gondolataitokat! Vegyétek tudomásul, hogy minden GONDOLATBÓL van. Az igazi fegyelem nem a külső cselekedeteket regulázza elsősorban. Azok a hivatalosan előírt önmegtagadások, melyek böjtölésre szólítanak fel, nem hiábavalóak, csupán nem elegendőek, és nem is érintik általában a lényeget. Bár bizonyos erkölcsi tőkét ezekből is lehet kovácsolni, vagyis ezekre hivatkozva lehet némi lelkiismeret-megnyugtatást produkálni, de csak olyankor, ha nagyon következetes ebben valaki.

Azt viszont feltétlenül tudnotok kell, hogy az ilyen hivatalosan előírt böjtök, önmegtagadások, sohasem helyettesíthetik a napi problémák által felkínált szükséges önfegyelmezéseket. Sohasem ezek helyett vannak, hanem ezek mellett.

Bennetek élek Lelkemmel. Ha ezt komolyan veszitek, akkor rá fogtok hallani Lelkem hangjára, mikor önmegtagadásra szólít fel titeket. A hivatalosan előírt böjtöknél sokkal fontosabb az a szubjektív döntésetek, melyet Lelkem hangjára tesztek ebben az irányban. Akinek csak „objektív” böjtjei vannak, tehát csak a hivatalosak, annak még nagyon be vannak dugulva belső fülei Lelkem hangjára.

Ahol a Lélek, ott a SZABADSÁG! (2Korintusi levél 3;17) Ennek a szabadságnak valósága éppen akkor nyilvánul meg bennetek, amikor Lelkem hangjára figyelve vállaltok önfegyelmező gyakorlatokat. Az ilyen gyakorlatok mindig fölfrissítik bennetek azt a szellemi életet, mely tanulni és tanítani akar. A Tőlem, Lelkemtől megkívánt böjt képes olyan szárnyakat adni, melyek által el tudtok rugaszkodni a napi gondok lehúzó béklyóiból, a helytelen megkötözöttségek elgyengítése által. Így igaz az, hogy nincs Általam helyeselt misztika, aszkétika nélkül, és az Általam sugallt aszkétika mindig misztikus élményekre nyitja lelketeket.

 

3/250

TANÍTÁS A PÉNZRŐL.

Jézus szavai egy Szombathelyi Jézusi Közösség összejövetelekor.

(1993. november 26. péntek)

JÉZUS: A legfontosabb, amire most az utolsó időkben figyelnetek kell, az az, hogy a pénz miatt el ne vesszetek! Én Jézus, Isten Fia mondom ezt nektek, hogy óvjalak benneteket és figyelmeztesselek mindazokra a kísértésekre, melyek a pénzben testet öltenek. Mert nektek egy valamit mindig pontosan látnotok kell: a pénz a Sátán leghatalmasabb földön anyagi formát öltő fegyvere. Sőt, azt is mondhatnám, ő ellentestvérem - mert valódi emberként testet ölteni képtelen - a pénz által testesült meg közöttetek a legteljesebb mértékben.

Ma már mindnyájatoknak észre kell ezt vennetek. Mert a pénz már nem az a valamikori eszköz, mely által régen - születése kezdetén - az értékek cseréje valósulhatott meg, s így volt akkor a csere viszonylag ártalmatlan eszköze. Ma már nem ezt az arcát mutatja felétek. Mára már - megfigyelhetitek - a hatalom, a mások kizsigerelésének megvalósítója lett. Ölni és gyilkolni lehet érte és vele. A Sátán ruházta fel a leggonoszabb szellemmel, mely az ember lelki fejlődésének legrafináltabb ellensége, kerékkötője lett.

Láthatjátok, a puszta anyagi forma - a csengő tallér és zizegő papír - mögül, hogyan kacsingat ő rátok. Fogcsikorgatva és fogcsikorgatásra késztetve, a boldogság káprázatát hirdetve, de mégis gonosz indulatokat és gyűlölködéseket szülve. Mert maga a pénz halott anyag csak, önmagában életképtelen lenne, ha ő és ti nem töltöttétek volna fel életrabló, gonosz szellemiséggel. Mert annak, hogy ma ilyen hatalom átkos hordozójává vált, ti is okai vagytok valamennyien. A pénzbálvány Isten legmegfékezhetetlenebb ellenfele. Ti, emberek benne magatok számára újabb bálványt emeltetek azáltal, hogy engeditek, ő vezessen pórázon benneteket. Ez a bálvány a Sátán maga, s ma már Halál a másik neve. Nem fenyegetni akarlak ezzel benneteket. De meg kell értenetek, aki ennek a bálványnak - sóvárgásával, szerzési vágyával - naponta újabb áldozatot mutat be, az hozzá tapad, az az övé lesz, azt a pénzbálvány magába nyeli, annak szellemét emészti fel, s az eredmény a lélek, a szellem totális elhomályosulása lesz. Ne engedjétek, hogy megölje a lelketeket, szellemeteket! Ellenére tegyetek! Ellenfelei legyetek! Ne engedjétek, hogy érzékeitek, vágyaitok túlzott kielégülni akarása folytán szellemi törpékké változtasson benneteket! Mert aki általa fizikai testét, kényelmét, anyagi mivoltát tartja csak fenn, és emellett semmi másra nem ügyel - ismétlem - annak szellemét az anyag zárja magába, s ez pedig megsemmisülést jelent.

A pénzbálvány kolosszális méretűvé növekedett. Csápjai milliónyi polipkarként fognak közre benneteket. S oszlik csak újra és újra ez a szörny még többféle kígyószövedékre. S ez is egy háló - így szőtt halált hozó hálót a Sátán körétek. Ez a háló némelyek szemét édes-mámorító álmot hozó fátyolként fedi le. Másokat szorít, megfojt, milliók fulladoznak szövevényébe gabalyodott testtel és lélekkel. S valaki mennél nagyobb vagdalkozásokkal akar szabadulni gyilkos öleléséből, azt annál erősebb mérgező erőkkel kötözi meg.

Ellene küzdeni - mi tudjuk jól - ma a legnehezebb feladatot jelenti az embernek. Mert hisz pénz híján nem tudjátok fenntartani életeteket. El tudjátok képzelni, micsoda borzalom ez? Életetek fenntartó eleme a halálhordozó pénz lett. Már nem tudtok életben maradni nélküle, mert létszükségleteiteket csak általa fedezhetitek. Micsoda látványos megmutatkozása az ember balga módon falssá torzított teremtőerejének! Létrehoztatok valamit, amiben saját halálotok köszön rátok minden percben. Saját kelepcéteket így teremtettétek meg. Mert látjuk, mi ez: pénz nélkül élnetek nem lehet, általa viszont - ha nem vigyáztok - utatok szellemi halálba vezet. Olyan ez, mint minden hatalom, melyet a föld embere a Sátán segítségével ragadott magához, hogy ő naggyá legyen. Mert ő súgta folyvást füleitekbe a hamis képzeteket: ha pénzed van, életet nyersz, sőt, az életet mások elől elélheted vele. Ha pénzed van, hatalmat kapsz minden felett, uralkodhatsz a világon, s mindent saját birtokoddá tehetsz. Ismét egy hatalmas hamisság! Látszat-igazság a neve. Hisz tudnotok kell: a valódi hatalom nem a pénz szülötte. A valódi élet, beteljesülés, boldogság - csakis Istentől eredhet. Pénzen megvásárolni a lelketeket, kicsiszolni szellemeteket nem lehet! Uralomvágy, nagyratörés, sikert biztosító pénz és pénzt szülő siker! - ezek a téveszmék jellemzik a földön elhatalmasodó őrületet. Mert ami ilyen paradox életet ígér, de halállal zár körbe - az az igazság, az a valóság nem lehet.

Annak idején kihirdettetett: ne csinálj magadnak festett, faragott képet! - S ti a pénzt éppen ennek a tilalomnak ellenére alkottátok meg. Ennek a bűnnek a következménye az, amit most kell elszenvednetek. Mert a törvény él: mindennek ki kell egyen­lítődnie. Nektek a pénz hatalmától kell megváltanotok magatokat! Ez is az utolsó idők egyik utolsó nagy küzdelme lesz. Ki tudjátok-e szabadítani magatokat a gúzsbakötöttség alól, melyet magatok vesztére teremtettetek?

De azt ne gondoljátok, hogy mert egészen át-meg átszőtte léte életeteket, küzdeni ellene sehogy sem lehet. A legjobb megoldás az eltörlése, kiiktatása, felszámolása lenne. De erre, ennek végrehajtására - a megvilágosodott keveseknek a többség ellenében - ma már nincs esélye. A pénzt sajnos így nem szüntethetitek meg. Akkor hát nincs kibúvó, nincs menekvés, nincs megoldás? - kérdezhetitek. Ne rémüldözzetek! Ha a pénzt meg nem is szüntethetitek, nem törvény az sem, hogy általa muszáj elvesznetek. De bűvköréből szabadulni némelyeknek embertelenül, emberpróbálóan nehéz lehet. És mégis lehetséges. Higgyetek nekem!

És most eligazításul elmagyarázom nektek, mit kell tennetek. Elsősorban nektek mondom ezt, akik híven szolgáltok engem. Mert ti vagytok azok, akik hamarabb megértitek, a pénzzel szemben hogyan cselekedjetek. Ti már előbbre jártok a sok milliónyi emberhez képest, az égi szándékok, tervek, elvek megértésében. A pénz elleni küzdelem eszközeinek, módszereinek megmutatását is rátok bízom. Ezt a harcot nektek kell a nevemben meghirdetnetek! Mert ti már jól tudjátok, a többiekre hatni elméletekkel, puszta felszólítással, nem lehet. Csakis a személyes példa erejével tudtok hatni a többi emberre. S nektek ezt kell megtennetek! Saját életetek példáján keresztül kell megmutatnotok, hogyan vehetitek fel a harcot a pénzbálvánnyal szemben. S ti már sejtitek, a bálványt hogyan romboljátok le.

Hasonló szertartás ez, mint amikor démonokat kell elűznötök, erejüket kell semlegesítenetek. Ti tudjátok jól: a sötétség erői ott gyengülnek meg, ahol ti őket nem engeditek magatokhoz közel. Őket csak úgy győzhetitek le, ha miután szembesítettétek magatokat velük - azaz nem bujtok el vacogó félelemmel előle - hanem leleplezitek ártó létüket, s bennük a gonoszt felismeritek, utána erejüket az irántuk mutatott közönnyel és megvetéssel legyengítitek. Ugyanezt kell a pénzzel szemben is megtennetek.

Az első lépés a démon nevén nevezése. Én megmutattam nektek, ez miként lehetséges. Mondtam az előbb, a pénz a Sátán, a halál. Bálvány - ez a neve. Gőgre, hazugságra, irigységre, gyűlöletre, haragra, élvhajhászatra, hatalomvágyra nevel. Ne engedjétek, hogy ezt megcselekedje veletek! Leplezzétek le, valahányszor új, körmönfont módon próbál megkísérteni benneteket! Nevezzétek meg, s mondjátok neki: nincs hatalmad felettem! Nem vagy más, csak eszköz! Eszköz, mely sajnos szükséges rossz ahhoz, hogy fenntartsátok életeteket, de nem több. Nem való másra, mint amire minősíted. Általa csakis a legszükségesebb szükségleteidet szabadna kielégítened.

A mérték elve - ezt kövessétek! Ez a második lépcsőfok, melyre el kell érkeznetek. Mert nem elég, ha a bálványt nevén nevezitek, s magatok előtt - látszatra lekicsinylitek -, s abba a szűk kategóriába utaljátok, ahol van tényleg a helye - de mindeközben mégis őt sóvárogjátok, vágytok rá, hogy belőle minél több legyen nektek. Vegyétek észre, hogy nem kell több, nem kell kevesebb, csak, amire - az adott percben - szükségetek lehet. Ennek a mértéknek a megismerése az egész démonűzésben a leg­nehezebb. Mert annak a mérlegeléséhez, hogy a pénzből kinek mekkora mennyiségre van éppen szüksége, nem elegendő a hagyományosan gondolkodó emberi ítélet. Mert látni fogjátok, miközben ezt a legnehezebb próbát tanuljátok éppen, hogy sokkal bonyolultabb ez, mintsem látszik első ránézésre. Mert kinek kevés pénze van, oly kevés, hogy betevő falatra alig telik neki, annak az embernek ez jelenti a legnagyobb kísértést, a saját szegénysége, nincstelensége. Éhezők, hajléktalanok, csavargók milliónyi tömege, éppen ezáltal a nincstelenség által dől be a Sátán késztetéseinek. Mert az éhezés, hajléktalanság, fillérezés nyomában mindig ott sündörög az irigység, a gyűlölet, a gyilkolási szándék sötét szelleme. Hiszen akinek annyira nincs, hogy az éhség mardossa testét szüntelen, azt a legkönnyebb rávenni arra, hogy a másét megkívánja, egy falat kenyérért ölni legyen képes. Így nyomorít meg a pénzhiány a földön hatalmas tömegeket. S ezek a hatalmas tömegek azok, akik mindig nagy fenyegetettséget jelentettek a többiekre nézve. Mert a korgó gyomrúak, nélkülözők, betegségekben szenvedők százezrei olyan indulattömeget hordoznak magukban felgyülemlő rossz késztetésekben, mely folytonos robbanásveszélyt jelent azokra nézve, akik jóllakottan élnek.

Ám egyet nektek tudnotok kell: ha ti nem szűntök meg ránk figyelni, s hallgatni és magatokba építeni a mi tápláló igénket, nektek éheznetek sose kell! És fáznotok sem! S ha jóllaktatok naponta, s ha tető van a fejetek felett, s ha ruha fedi a testeteket, szellemi táplálékkal pedig mi látunk el benneteket, mi az, ami - ennél a legszükségesebbnél -számotokra még szükséges lehet? S ezt, hogy a legfontosabb feltételeiteket Atyám és én mindig megteremtjük nektek, ne értékeljétek le! Ez az a legtöbb, ami benneteket igazán szabaddá tehet! S ezt ÉN megígérem nektek, ha követitek intelmeimet, ilyen téren nélkülöznötök sohasem kell. Már ennek elegendőnek kellene lennie számotokra, akik engem a keresztúton járva követtek. De tudjuk mi, hogy nektek még mi minden másra van szükségetek. S ha betartjátok a szabályt - s a szükségesnél nem kívántok többet - ami fontos, a létfeltételeiteken túl is, segítünk megteremteni nektek. De csak akkor, ha belátjátok, olykor az is megeshet, hogy csak a legszükségesebbet kaphatjátok meg. S elfogadjátok, hogy nektek - az utolsó idők munkásainak, munkatársaimnak - ezzel kell megelégednetek. Sokszor beszéltem már erről: ti ne ragadjatok hozzá semmihez! Amit kaptok, ha becsületes feltételek kínálják azt, fogadjátok el, tiszta szívvel! De többet ne akarjatok, ne követeljetek, és ne szerezzetek! Kincset ne a pénz által, és ne itt a földön gyűjtsetek! Ezt a tanítást ti már régóta jól ismeritek!

De visszatérve ahhoz a szegény sorsú emberhez, akinek éppen csak annyi pénze van, hogy a minimális szükségleteire telik belőle, nagy kísértés az ilyennek, ha látja, szomszédja, ismerőse mi mindenhez juthat hozzá. S ha még azt is felfedezi, hogy a másik ugyanannyi munkával vagy még kevesebbel, vagy éppen nem becsületes eszközökkel éri el a gazdagságot, a jobb életfeltételeket, lelkében nyomasztó, sajgó érzések keletkeznek. Irigykedik, gürcöl, nekivesel­kedik, akar minden áron, görcsösen törekszik a többre. S ezáltal teletölti lelkét gyötrő és negatív érzésekkel. Elveszhet-e a pénz utáni hajszában az ilyen kisember? Sajnos, el. S ez a rém leselkedik ma a Földön sok milliónyi emberre. Egyrészt az, hogy szellemi energiáit csakis az anyagiak megszerzése utáni vágy köti le, lelkében azáltal hamis érteket teremtve, s testét is végletekig megfeszítve, a halálba, a megsemmisülésbe igyekszik az ilyen kisember. S ezt nem veszi észre. Másrészt ő van kitéve - mint már mondtam az előbb - a legnagyobb kísértésnek, hogy mástól az övét erőszakkal elvegye. Vagy akkor, ha hirtelen megcsillan előtte a meggazdagodás reménye, s meggondolatlanul törtetni kezd. Mit lehet tenni ez ellen? - Belenyugvás - ez ennek az állapotnak az egyetlen ellenszere, gyógyszere. Belenyugvás, de olyan, mely annyit azért megenged, hogy - ha képes erre a kisember - ne beletunyuljon szegénységébe, mert hiszen az se jóhoz vezet, hanem törekedjen arra, hogy becsületes munkával, munkája ellenértékét kapja meg. Törekedhet többre, kicsit jobb körülményekre, ez egy bizonyos határig nem vétség, sőt hajtóerő lehet. Mert tudnotok kell: a becsületes munka, mellyel az ember értéket hoz létre mások hasznára és örömére, meg kell, hogy adja számára is a lehetőséget, hogy annak ellenértékéhez - a tisztes megélhetéshez - jusson el. Igazságtalanság tehát azt hirdetni, hogy a nagyon szegényeket - a karma törvénye ítélte egytől-egyig arra - , hogy nyomorogniuk keljen. A nagy szegénység a földön mindig annak a következménye, hogy a kevesek halmozzák fel a felesleget. S ezáltal jut a többségnek kevesebb vagy éppen semmi sem. Holott az igazságosság törvényének a földön is érvényesülnie kellene! Ezt ti se felejtsétek el! Mégis belenyugvást, megelégedettséget hirdessetek! Tanítsátok meg arra ezeket a sanyarú sorsú kisembereket, hogy ne a pénzben, az anyagi gyarapodásban, gazdagságban lássák felemelkedésüket! Mutassátok meg nekik az igazi értékeket! Ezt a munkát is - szüntelenül - nektek kell elvégeznetek.

Bár a gazdagság általában arra hangolja az embert, hogy hibáit alig-alig ismerje meg, s a pénz nyújtotta kényelmes életfeltételekbe beletespedjen, s lelki fejődésében előre csak nagyon kis lépéseket tegyen, a gazdagokat se vessétek meg! Rajtuk, nekik kellene a legtöbbet segítenetek, bár ez a munka a legnehezebb, mert ők a pénz által egy meleg, biztonságosnak vélt burokban élnek, melynek nagyon kemény is lehet a felszíne. Többnyire ők képviselik a legaggasztóbb lelki restséget, s ezért általatok és általam is csak nagyon nehezen érinthetőek. Lelkük mélyén az isteni szikrát egészen elfedi a sok anyagvágyból és kielégülésből szőtt réteg. Mert kinek sok van, annak még több kellene. Ez a másik tipikus eset, mely a Földön mesés gazdagságokat teremt, s keveseket érdemtelenül magas pozícióba helyez. A milliomos, akinek már semmi sem elég, csak a „még több” szelleme vezérli újabb szerzésre naponta, ő az, akinek a lelkét a pokol már jócskán birtokába vette. Látása elhomályosult, önzése elféktelenedett. Az ilyen ember már csaknem halott. Megszűnt közössége az emberiséggel, mert trónjáról, mely a milliókra épült fel - már nem lát le másokra, mert életéből a részvétet kiirtotta, a pénzbálvány által magából is bálványt emelt. Azt pedig már magyaráztam nektek, hogy a bálvány élettelen, halált jelent. Az ilyen ember tehát folytonos halmozásával a halálba, a megsemmisülésbe menetel. S így lesz ő maga is, még földi halála bekövetkezése előtt halott tömeg. Az ilyen lénynek már nem ember a neve. Ő már nem más, mint a halál másokat kísértő kísértete. Mert aki az anyagot nem felemeli lelki erejével, de éppen fordítva tesz, annak az anyag húzza magába lelki erőit, az nem emelkedik, az süllyed. Emelkedés csakis a lélek kiteljesedése útján, s a szellem kifényesedése által lehetséges. Megtérni az anyagból a szellembe - az irány ez. Az anyag átszellemiesítése - beszéltem már erről nektek. Aki tehát anyagot halmoz szüntelen, előbb-utóbb maga is puszta anyaggá lesz.

S most elmondom nektek, a részvétet hogyan értelmezheti­tek.  Mert az ilyen ember - bár látszatra uralja a ti egész életeteket - maga sem veszi észre, már nem résztvevője az emberi létnek, csak élettelenné vált elem. Mert embertársai iránt - gazdagsága és hatalma folytán - a részvétet veszítette el. Kizárta magát - mint részt - a feltörekvő szellemesülés útjára lépett egészből, léte az egész ellensége lett, s ez a létezés mindig egészségtelen. S ezt a legkonkrétebb formában megfi­gyelhetitek. Hiszen az ilyen pénz után törtető csaknem mindig testi-lelki egészségét veszíti el. Már túl van az infarktuson, de leállni, megnyugodni mégsem képes. Mi űzhet ilyen halálba hívó, őrült játékot valakivel, akinek az értelme - állítólag - ép és sérthetetlen? Nem - azt mondom én nektek - az ilyen ember értelme elveszett, ami őt űzi, az a sátáni erők féktelen őrültsége. S el is ragadják ezek az ilyen szerencsét­leneket.

Ez alkalommal nem beszélek nektek a mértéken felüli gazdagság megszállottjainak bűneiről, melyeket pedig mindenkor több ember ellen követnek el. Nem beszélek részletesen a hatalmuk folytán mások felett uralkodók keltette borzalmakról, arról, amit ezek az emberek évezredek alatt a pénzszerzés, a vagyon miatt a többséggel szemben elkövettek. Háborúk, vérengzések - ezek is mind a pénz és hatalom hajhászók ügyködésének következményei voltak és lesznek. Ezt most azért nem részletezem, mert - ti ezeket a jelenségeket a történelmetekből, s a hétköznapjaitokból is - jól ismerhetitek. Mert ne gondoljátok, hogy a ti hatalmasságaitok, politikusok, gazdaságirányítók - a ma élők - a korábbiaktól különbek, pusztán azért, mert látszatra nem mutatkoznak olyan vérengzőnek. Sőt, ellenkezőleg, mézes szavakkal próbálnak békét, előremenetelt hirdetve becsapni benneteket. A régi zsarnokok ma ismét itt élnek földeteken. Egyikük-másikuk most szelídebbnek álcázott leplet visel. De harácsoló, másokat kizsigerelő, pusztító vágyaik nem szűntek meg. Figyeljétek csak a napi politikai híreket! A sok mosolygó arc - álarc, ne tévesszen meg benneteket! A kormányok emberei, a bankárok, a gazdasági vezérek - mind megannyi báránybőrbe bújt farkas. Hiszen ténykedésük eredménye az, hogy tömegek élnek méltatlan körülmények közepette, miközben ők dőzsölnek. Nem részletezem ezt, mert erre majd egy másik alkalommal kitérek. S a mostani tanításom lényege az, hogyan fegyverkezzetek fel ti a pénz hatalma ellen.

A közöny. Ismétlem, a pénz iránt közömbösek legyetek, amennyire csak lehet! Ne ragadjon magával benneteket sem a bőséggel kecsegtető lehetőség, sem az, ha olykor-olykor nélkülöznötök is kell egy keveset. A pénz gúzsbakötő hatalmát csak így semlegesíthetitek. S szabadok tőle csak így lehettek. Ne akarjatok belőle se túl sokat, se túl keveset! Én nem hirdetek aszkézist nektek. Félre ne értsetek! Mert aki önmaga ellenére aszkézist vállal magára, az sem a helyes utat választotta. Nektek nem muszáj az aszkézist erőltetnetek. Ahogy erőltetni semmit sem szabad és nem lehet. Mert az erő, amit ilyenkor magatok ellenére magatoktól megvonni akartok, más formában rajtatok erőt vehet. Elerőtleníthet. Tudjátok a falatot megvonni magatoktól, kell, tudjatok lemondani a feleslegről mások érdekében, de tudjátok elfogadni is azt, amit felkínálnak nektek. Jól értsétek meg intelmeimet! Szabad a pénztől csak akkor lehetsz, ha magadban elértékteleníted. Azaz sem fel, sem túlzottan le nem értékeled. Mert jóhoz az sem vezet, ha szükségtelenül legyűröd minden vágyadat, amire tested késztet, ám közben a sok sóvárgás a felszín alatt felgyülemlik benned. Ez ismét csak lelki-szellemi erőidet emésztheti fel. Felesleges küzdelem! Nem sanyargatni kell a testet, de nem is dédelget­ni! Mert ha sanyargatod, előbb-utóbb a gonosz úgy ragad magával ösztöneidben, hogy azt észre sem veszed. Vagy éppen ez lesz meghasonlásod oka. S ha az ember egysége megbomlik, s magával meghasonlott lesz, az az út ismét csak zavartsághoz, s őrülethez vezet.

A mérték megtalálásának elve nem vakfegyelmet és vasszigort jelent. Csak az elegendőt, az éppen eleget. Ezt keressétek meg! Ezért azt ajánlom, ti mindig, minden esetben mérlegeljetek! Ha pénzt kínálnak nektek - vizsgáljátok meg előbb, elfogadásával vajon tényleg nyertek-e, vagy éppen veszítetek. Belátom, ennek megítélése néha nagyon nehéz lehet. De ti azért is kapcsolódtatok össze velünk, hogy mi segítsünk mérlegelni vitás esetekben. Megsúgjuk, mint tegyetek. De megsúgja azt lelkiismeretetek hangja is. Mert a pénz-kísértés változatos formákat ölthet. Néha úgy tűnhet, azért van több pénzre szükségetek, mert - egyikőtök- másikótok úgy véli - csak több pénz által tudja jobban segíteni a többi embert és szolgálni a közügyet. Erre a gondolatra mindig ügyeljetek, hamisságokhoz, önáltatáshoz vezethet el. Egyrészt azért, mert ti szolgálatotokért nem várhatjátok el, hogy nektek több pénzetek legyen, mint azoknak, akiket szolgálnotok kell! A szolgálat, amit végeztek, csaknem ingyenes kell, hogy legyen! A fényt, a tanácsot ingyen adjuk nektek, úgy helyes, hogy ti is ingyen adjátok tovább a mi küldeményeinket. Az égi táplálékért, melyet ti kaptok, s melyet továbbadnotok kell, ne várjatok cserébe gazdagságot, túlzó jólétet. Ám, ha szegények vagytok, s mégis adni tudtok abból, ami a tiétek, s ahelyett, hogy magatoknak pénzt gyűjtenétek, azzal foglalkoztok, hogy a többi emberen hogyan segítsetek, azt elfogadhat­játok, ha mások ezért cserébe benneteket segítenek. Mert amit ti általunk adhattok a többi embernek, az pénzzel, anyagi javakkal megfizethetetlen. Én most is azt mondom nektek, amit annak idején tanítványaimnak tanácsoltam, mikor szolgálni küldtem őket. Ne vigyetek magatokkal „útjaitokra” degeszre tömött erszényeket! Ha megéheztek, adnak majd nektek enni azok, akiket megsegítetek. S ezt az ételt és italt elfogadhatjátok tiszta szívvel. De csak a szükséges mértékben. Ne érezze senki úgy veletek szemben, hogy háláját kötelező kifejeznie. Ha észreveszik fogadott szegénységeteket, s látják, hogy milyen kevés van nektek éppen azért, mert nem földi javakat gyűjtötök, hanem őket szolgáljátok híven, ők úgysem hagynak majd éhezni benneteket. De bízzátok rájuk mennyit adnak nektek. Ezt nekik kell mérlegelniük. Ez őket fogja minősíteni elsődlegesen. S ha nem kaptok semmit, mert még nálatok is szegényebbektől nem várhattok még egy falat kenyeret sem, akkor a munkátok lelki jutalmával elégedjetek meg. Legfőképpen úgyis ez kell legyen a ti igazi örömetek. Csakis így mutathattok példát az embereknek! Legyetek szerények, mértékletesek!

S hogy mi az, ami számotokra a legszükségesebb lehet? Már említettem ezeket: ennivaló, ruha, fedél a fejetek felett. Tudom, hogy nehéz a ma emberének a ti fogyasztói társadalmatokban ennyivel beérni. Hiszen boltjaitok árukkal vannak roskadásig tele. S amerre jártok-keltek, újabb csábító cikkek mosolyognak rátok, magukat kelletően. S az ember ritkán képes magát az adott társadalom hívságaiból kitépni gyökeresen. Én jól tudom ezt. Erre csak egyes régi szentek voltak képesek, azok, akik minden hívságról lemondtak, tudatosan elkerülték a szemkápráztató örömöket. Nem mondom, hogy erre mindig is szükség volt esetükben. Ők mégis példát adtak arra, hogy élni és lélekben gazdagodni külső gazdagság nélkül is kiválóan lehet. Sőt igazán csak így lehet, ha külső pompa és szikrázó fény helyett a belső gazdagságodat, lelkedet öltözteted bele pompás égi fényekbe. Ma nektek mégsem ez a feladatotok. A társadalomból nem kiszakadnotok és tőle nem félrevonulnotok kell, hanem éppen benne élve, folytonosan ellenállva a kísértésnek kell másként élnetek, mint azoknak, akik még tévelyegnek. Példák ma ti csak így lehettek. Mert ha a magad tökéletesítése végett elvonulsz az erdőbe remetének, jóllehet megmented saját lelkedet, de a többiekért ezzel nem teszel eleget. Ráadásul, ha hajlamod van az aszkézisre, s mindezt könnyedén teszed, áldozatod nem valódi, nincs különösebb értéke és értelme. Mert sosem azzal győzöl magad és hibáid felett, ha olyasmit teszel, amit megtenned nem okoz különösebb nehézséget neked, hanem, ha arról mondasz le, ami számodra a legnehezebb. Ha egy gyermek sosem kap csokoládét, sosem lát édességet a környezetében, könnyű arról lemondania, mert hiszen nincsen is életében jelen. Ha szándékkal kivonod magad a többiek életéből úgy, hogy a kísértésekkel nem kell naponta szembesülnöd, ne hidd, hogy ezzel náluk többet teszel, vagy különb leszel! Hiszen így ki sem alakulnak benned a hibákra serkentő késztetések. Nincs miről lemondanod, de ezzel azt teszed, hogy a többieket sem érted meg, mert sorsukban részt nem veszel. Ma abban a társadalomban, melyben nektek élnetek kell, csak a mások sorsában osztozva, de mások hibáiból is tanulva, azokat magatokban kiküszöbölve mutathatjátok meg az embereknek, hogy a valódi lemon­dás és áldozat mit is jelent.

Számtalan példát hozhatnék nektek arra, hogy ezt a lemondást a gyakorlatban hogyan valósítsátok meg! A legfontosabbat már megemlítettem. Ne higgyétek, hogy mert ti szolgáltok, több anyagi érték jár ezért nektek cserébe! S ne higgyétek el, ha valaki ezzel akar kecsegtetni benneteket! Sose váltsátok pénzre a lelki értékeket, mert ebből a földön a legnagyobb bűn ered! Kiváltságosok ti ne legyetek! Ám, ha közös ügyünk megvalósításának részleteihez mégis jól látható, hogy sok pénz kell, nem kell tiltakoznotok, fogadjátok el, ha ezzel kell élnetek. S fordítsátok azt akkor arra, amire kell, ne a magatok örömére! Gondolok itt arra, hogy hiába akarjátok ti pénz nélkül terjeszteni az általunk átadott híreket, szájról szájra ez ma már nagyon nehézkesen megy. Így csak keveseket érhettek el. Márpedig nektek mindenkit hívnotok kell! Könyvet kell írnotok, alkotásokba kell öntenetek mindazt, amit csak lehet, s tanításainkat más formákban is el kell juttatnotok minél több emberhez. Ez pedig ma már pénz nélkül nem lehetséges. Aki tehát ebben támogatni akar benneteket, azt ne utasítsátok el! Igaz, még ilyenkor is vigyáznotok kell! Nem mindegy, hogy a pénz, amivel támogatni akarnak benneteket, honnan ered! S nem mindegy, hogy a felajánló milyen hátsó szándékot melenget szívében! Mert vakságában hiheti azt, hogy pénzén lelki értékeket vagy megváltottságot nyerhet. Ez nem lehetséges. Vagy adja tiszta szándékkal, vagy ti nem fogadhatjátok el! Ha dönteni nem tudtok, kérjetek tanácsot tőlem! Mert, mint többször tapasztalhattátok, én a ti dolgaitokat, még az anyagiakat is jól ismerem. Ne engedjétek, hogy a tiszta eszmék és értékek hamis formában az emberek előtt testet öltsenek! Mert az csak az ügy kárára mehet!

A másik gyakorlati tanács, amit figyelmetekbe ajánlok, az az, hogy osszátok szét mindig a feleslegeteket! Ennek megítélésében szintén magatoknak kell mérlegelnetek. Mi számít feleslegnek? Akkor lesztek igazán igazak és érettek, ha magatok tudjátok eldönteni ezt. Osszátok szét egymás között - ha barátaitoknak nélkülözniük kell, akkor nekik - feleslegeteket és adjátok oda azoknak, akik szegények, nincstelenek. De mindezt úgy tegyétek, hogy - amennyire csak lehet - titokban történjen. A hálát ne várjátok el! Mert az sem a ti érdemetek, ha tudtok adni másnak abból, ami a tiétek. Egyes lelkeknek éppen ez a legnagyobb próbája ma - amit az isteni kegyelem számukra engedélyez - azért juthatnak többhöz, feleslegekhez, hogy észrevegyék, kiknek kell továbbadniuk ezt. Észreveszik-e egyáltalán, hogy mások nélkülöznek, s képesek-e lemondani önként arról, ami számukra már a többlet. Isten így biztosít a tanulásra lehetőséget egyes embereknek. Mert a ti világotokban a pénz lehúzó ereje miatt a legtöbb ember elveszítette a helyes mértéket, s akkor is költ és gyűjt, amikor erre már semmi szüksége sem lenne. Ti ne halmozzatok semmiből se többet, mint ami a szükségletetek! Gondoljatok mindig arra, amire nektek már semmi szükségetek, de azt mégis elveszitek, hány embernek az elemi szükségletére telhetne belőle. Gondoljatok arra, - s ez az igazság, bármily kegyetlennek tűnik is előttetek - a felesleghalmozással ti magatok is, annak ellenére, hogy nem vagytok gazdag emberek, többet vesztek el a közös kosárból, mint a megengedett, s a milliók emiatt is éheznek.

Ha egyszer tesztek egy próbát, érdekes eredményhez vezethet. Tárjátok ki a szekrényeiteket! S vizsgáljátok meg, hány holmitok tornyozódik ott egymásra, sokszor anélkül, hogy viselnétek vagy szükségetek lenne rájuk ahhoz, hogy megvédjétek testeteket. Hát tényleg úgy gondoljátok, hogy muszáj egy embernek egyszerre hat nadrágot, három télikabátot, tucatnyi pulóvert egybegyűjtenie? Mindez a sok holmi minek?

Tanuljatok meg takarékoskodni a pénzzel! Nem fukarkodni, csak beosztani. Ezzel még nem tisztelitek jobban, mint amennyire kell. S ha egyszer úgy mentek el vásárolni egy üzletbe, hogy ezt a szemléletet követitek, rá fogtok döbbenni, mennyire pazarlóan éltek.

S amire még figyelmeztetni szeretnélek benneteket, az a fokozatosság elve. Ne fogadjátok meg esküvel, hogy most mindjárt, holnaptól mindenről lemondotok, ami szemnek-szájnak ingere! Mert az ilyen váratlan elhatározásokat és hirtelen tett esküket úgysem lesztek képesek teljesíteni, s a kudarc csak lehangol benneteket. Fokozatosan tanuljátok meg, mi az, amire testeteknek szüksége van! A lecke megtanulására van még egy-két évetek. Ám a túlzásoktól mindenképpen óvakodjatok! Azt hiszem, nem kell részleteznem, mire gondolok. Egyetlen példát említek. Vitaminra szüksége van a szervezeteteknek. A C-vitamin a citromban vagy a narancsban is van bőven, nem muszáj nektek a legegzotikusabb déligyümölcsökre költeni a pénzeteket, amiket méregdrágán árulnak az üzletekben. De én még azt sem mondom, hogy egyszer-egyszer ne kóstoljátok meg az ilyen ínyencséget! De ne erre vágyjatok szüntelen! Ne a luxusban lássátok az elérendőket! Amikor a falánkság és torkosság akar hatalmába keríteni benneteket, jusson mindig eszetekbe az a sok-sok éhező kisgyerek, akik még tejet sem ihatnak reggelire!

Az általam most felsoroltakat, mégse alkalmazzátok mereven! Nem kell például elítélnetek olyan jómódban élő embereket / ahogy persze másokat sem /, akik munkájuk által szereztek több pénzt, de emellett megőrizték lelki érzékenységüket. Mert ők pénzre irányultságukat még kiegyenlíthetik, ha rátok hallgatnak. Adjátok meg nekik a lehetőséget, hogy helyes útra térjenek! Túlzott szigorral ne illessétek őket, mert az elriasztja ezeket az embereket! Belőlük lehetnek a ti támogatóitok, vagy istápolói a szerencsétlen nincsteleneknek. S akkor már az ő pénzük, feleslegük értéket terem.

S azt se gondoljátok, hogy én valami hamis egyenlősdit hirdetek! Világos, hogy bizonyos szakmák ellátásához, a hétköznapi munkátok elvégzéséhez, némelyeknek több holmira kell költenie. S az csak látszólag felesleges, hogy például egy színésznő mindig meg tudjon jelenni az alkalomnak megfelelő öltözékben. Mert neki - ebben a társadalomban, ahol éltek - szükséges, hogy így mutatkozzon, máskülönben lenézik az emberek, s esetleg a művészetére sem figyelnek fel. Sajnos, a társadalmi előítéletekkel és elvárásokkal valamennyire nektek is számolnotok kell. Nem szabad rongyokban, elhanyagoltan járnia annak, akinek nyilvánosság előtt kell beszélnie, megjelennie! Mert az emberek ma már nem nagyon hallgatják meg azt, aki legalább valamennyire nem viseli a külsejüket. Ilyen kompromisszumokat muszáj kötnötök. Akinek olyan a munkája, hogy sokat kell utaznia, közlekednie, nem luxus az, ha autója van. Az már más kérdés, hogy milyen autót vegyen. De nem szeretnék most belebocsátkozni ilyen csip-csup kérdésekbe. Az adódó élethelyzetek­ben úgyis nektek kell a saját belátásotok szerint mérlegelnetek. Néha azonban az, ami nektek csip-csup dolognak tűnik, lényeges lehet. Ez pedig attól van, hogy iszonyú különbségek jöttek létre ember és ember között a megélhetés tekintetében, ami mindenkor elgondolkod­tató lehet. Csak a legismertebb példát említem. Van olyan ember, aki ma egy év alatt százezer forintot keres becsületesen, s ebből éppen csak tengődve él meg. Más ezzel szemben egy hónap alatt csak szórakozásra ennyit költ el. Ez igazságos semmiképpen sem lehet. S ha ti a csip-csupnak ítélt egyenlőtlenségek terén nem jól mérlegeltek, ti is az igazságtalanság felé billentitek el a mérleget. Ezért mondom nektek: nyíljon fel a szemetek minden egyenlőtlenség meglátására! S ti azon legyetek, hogy ne szaporítsátok magatok is mindazt, ami az ég szemében törvénytelen! Mert nektek mindig az égi törvényekre kell szemeteket vetnetek!

Szabadság! Ez az elérendő cél! A valódi érték! Mert azon a helyen, ahol lelkedet még a pénz utáni vágyakozás tölti be, nem lehetsz hiánytalan és tökéletes. Azon a helyen a kísértés megérinthet, s visszalopózhat a sok rossz tulajdonság lelkedbe. S ha ti a pénzsóvár­gást lelketekbe beengeditek, rabokká váltok, s nem lesztek alkalmasak arra, hogy rátok bízzunk valódi kincseket.

Mindnyájatok próbája ez! S egy cél, amit én most elétek tűzök, ezt kell megvalósítanotok a jövőben! Ebben támogassátok egymást, hogy a helyes útról senki - a pénz miatt - le ne térjen! Egymással szemben szigorúak ne legyetek! S bár az elnézés és elsiklás a másik hibája felett nem a valódi barátság jele, nem is ez a könyörület, ti mégis mindenkor elnézőek és egymással szemben megértők legyetek! Hibáitokra egymást mindig szeretettel és türelemmel figyelmeztessétek! Értem ezt úgy, hogy ne próbáljatok senkit többre erőszakkal serkenteni, mint amit megvalósítani adott életszakaszában képes! Mert ti egymás döntőbírái nem lehettek! Csak segítői egymásnak, olyan emberek, akik a másikat hibáira barátilag figyelmeztetitek. A pénz ellen szorosabb szövetségre lépjetek! Egymással és velem! Csak így győzhetitek le az ellenfelet!

Szeretetem mindenkor segíteni fog ebben benneteket.

Josua. „

 

5 /368

Kérdező: Mik legyenek életem kitűzött céljai? Milyen jogon írjak cikkeket a gyógyításról, ha magamon sem tudok segíteni?

HANG: Kérdéseid számomra azért értékesek, mert Velem akarod azokat megoldani. Mindaz, aki Hozzám fordul, arról tesz tanúságot, hogy lelke mélyén tudja: nemcsak vagyok, de érte is vagyok. Igen. Érted vagyok. Sokkal egyértelműbben, mint ahogy te Értem vagy. Egyértelműségem abban is megnyilvánul, hogy nem akarok helyetted lenni. Vannak területei életednek, melyeket Én szentnek tartok a magad számára. Nem, nem az életed céljára gondolok. Azt a Magam számára tartom szentnek, mivel Magamra teremtettelek.

Azokra az eszközökre gondolok, melyek szükségesek ahhoz, hogy célodat, az Engem jobban megismerést, megszeretést, az emberek felé forduló empatikus képességed fejlesztését, hatékonyabban megvalósítsd. Melyek ezek az eszközök? Olvasás, meditálás, befelé fordulásaid. Ezek szentek Előttem. Szentek előttem azok a rész-célok is, melyek a napi programjaid. Ezeket szentnek tartom a magad számára, mert érdekelt vagyok bennük a te lelki gazdagodásod érdekében.

Meg kell tanulnod feladatokban gondolkodnod. Nem személyekben, nem intézményekben, hanem feladatokban. Ehhez az szükséges, hogy legyen céltudatos napi terved. Isten és ember egyaránt akkor tud rád számítani, ha észre lehet venni rajtad, hogy elhatározásaidat kizárólag csak valami praktikus szeretés változtathatja meg. Ha többet és jobban gyakorolod a beszéd-böjtöt, vagyis ráneveled magadat arra, hogy jobban meggondold, kinek, mikor és mit mondj el, akkor lelkedben megjelenik majd az a CSEND, mely minden lelki, szellemi élet fejlődésének alapja. Te képes vagy ezt a CSEND-et megjeleníteni magadban, de csak aszkézis, szó-aszkézis által.

Ha az eddig elmondottakat jól végig gondolod, akkor rájössz, hogy tudod magadat gyógyítani olyan értelemben, hogy irigykedhetnek rád az emberek. És ez a lényeg. Te távolról sem vagy sajnálatra méltó! Erőm, szeretetem rendelkezésedre áll, ha olyan CSEND vár Engem benned, melyben Én megszólalhatok. Azt pedig tudnod kell, hogy az Én szavam TEREMTŐ SZÓ. Tehát nemcsak gondolatot közlök azokkal, akikben szólhatok, hanem mindenki számára hasznos életenergiákat is közlök szavaim által. Ezt akarom általad, veled is elérni.   

 

 

10 /837

Kérdező: 3. Egészségi állapotomat hogyan hozhatom helyre?

HANG: 3. Testi egészséged valóban helyreállítható. Önfegyelem kérdése. Nem arra az önfegyelemre gondolok, amely kemény aszkézissel akarja kordába szorítani vágyaidat, hanem az Irántam bizalmat ébresztő gondolatok ápolását megcélzó önfegyelemre.

Égi édesanyátok, Mária, Medjugorjeben azt kérte, hogy kenyéren és vízen böjtöljenek minden szerdán és pénteken azok, akiknek bizalma eljutott arra a fokra, hogy ezt képesek megtenni. Eddig még  mindenkinek csak használt, ha vállalkozott erre. 

 

 

12/1058

Kérdező: 1. Előbbre visz engem a transzcendentális meditáció?

HANG: 1. Nagyon kevesen meditálnak jól. Ennek az az oka, hogy nem olyan keresztény meditálóktól tanuljátok a meditálást, akik hitelesen Tőlem, Általam tanultak meditálni.

Loyolai szent Ignác az egyik nagy mestere a helyes meditálóknak. Meditációs könyveihez könnyen hozzá lehet jutni.

Ha egy meditálás nem áll szakavatott mester irányítása alatt, vagy megfelelő aszkézis keretében, akkor a szemtelen szellemek nagyon be tudnak zavarni.

Nem olcsó dolog a lélek fejlődése. Ára van annak, éspedig olyan kifelé áradó szeretet-áldozat az ára, amely befelé tisztulást idéz elő! Semmiképpen sem elég csak egyszerűen elcsendesedni, s kiengedni kezetekből a gyeplőt. Bár a gyeplőt ki kell engedni, de nem mindegy, hogy kinek a kezébe adjátok át! 

 

 

17 /1678 +1

Kérdező: 2. Jézushoz tartozom?

HANG: 2. Hozzám három úton lehet közeledni. Az egyik az, amikor valaki közvetlenül találkozik Velem, Jézussal. Ennek velejárója az, hogy az ilyen lélek ég a vágytól, hogy Engem egyre jobban megismerjen és másokkal is megismertessen.

A másik út pedig az emberi természet útja, amely különböző gyakorlatok és meditációk által megvilágosodásokat eredményez, és ezek hatására különböző beavatások által szerepeket vállalnak azok, akik ezekre igent mondanak.

Mindkét út tele van buktatókkal. Az elsőt azok teszik egyre alkalmatlanabbá a Velem való együttélésre, akik intézménybe erőltetik az Én Lelkemnek mozgásterét, ami nyilván képtelenség. De mivel az ilyen emberek erő-hatalmat kapnak az erő-világától, ezért sokan, saját földi biztonságuk érdekében elfogadják az ilyen intézményesült, „szentlélekbankok” által finanszírozott szentlélek áradást, különböző szertartásokon keresztül.

Az intézmények vezetői Rám hivatkozva építik és szépítik palotáikat, hivatalaikat, saját földi kényelmük érdekében, s beosztottaik csodálatát igénylik azáltal, hogy különböző rangokat és címeket osztogatnak egymásnak, s fennen hirdetik, hogy ők ontológiailag, tehát létükben mások, mint az úgynevezett laikusok! Ők klerikusok! Egy SZENT HATALOM hordozói!

Rám lehet találni ezen az úton is, de csak a Velem való sorsazonosság vállalása árán. Tehát vállalni kell a tükör szerepet, amely tükröt a hatalmon lévők alkalomadtán összetörnek. Aki tudja, hogy ha Bennem hisz, akkor halált nem lát sohasem, az boldogan járja ezt az utat. Igen, mert megéli, hogy ez az út azonos Velem!

A másik út, amelyet te is jársz jelenleg, szintén tele van buktatókkal. Ez az út az emberi természet természetes útja amely azért emberi, mert úgy van beágyazva a múlandóság sodrába, hogy az örök jelen határozza meg a boldogság utáni vágyának jogosságát. Tehát nemcsak lenni akar, hanem itt és most boldogan akar lenni, boldog akar lenni!

Ezen az úton a buktatók főleg a tükör által, homályban látásból erednek. Egy kicsit mindig a vak vezeti a világtalant. Ezért sokkal inkább a passzivitásra, a meditációkra, az önkéntes fegyelmező eszközök használatára, az engedelmességre, az alávetettségre, az aszkézisre és a misztikus szertartásos előírások precíz betartására van téve a hangsúly.

E téren is s elérhetővé válhat és megvalósulhat a benső béke, tehát a boldog életállapot, de ezt inkább csodálni, mint követni képes az átlagember.

Én azért jöttem közétek, hogy ez utóbbi út helyett egy sokkal elviselhetőbb, mindenki által követhetőbb utat kínáljak fel, tehát ÖNMAGAMAT, követésre!

Azt az utat, amelyet te vállaltál, azt nem tudom ajánlani senkinek, és nem is szólok hozzá számodra sem érdemben. Akik az általad vállalt utat járják, azokért csak drukkolni tudok, és remélni tudom, hogy bizonyos áttételes formában olyan tükrök lehetnek az intézményesült egyházak vezetői szemében, akiket ők képtelenek összetörni, s így nagyobb lehetőséget kapnak alattvalóik az emberségesebb, tehát boldogabb életre. Vagyis többet vállalhatnak Belőlem, mint ami a hatalmasoknak ínyére van. E második utat vállalók miatt ma már nem gyújtanak máglyákat egymás alá a különböző felekezetek, és embernek nézik, ha nem is egészen épelméjű embernek, a másik egyházi intézmény támogatóit is.

Aki az evangéliumaim alapján felismerte, hogy Én minden intézményesült egyházi hatalmaskodástól függetlenül találkozni tudok azzal, akivel akarok, és aki Velem találkozni akar anélkül, hogy erre felettesétől engedélyt kellene kérnie, az találkozhat Velem, ha akar, az valami furcsa módon úgy találja magát egy harmadik úton, hogy e harmadik úton bizonyos módon felismeri az első és a második út lényeges vonásait is, a két úthoz rárakott buktatók nélkül!

Ezen az úton már csak egy buktató van: a gőg! Ez azért bukató, mert ha nem szűnik meg, akkor csak idő kérdése, és az első vagy a második útba fog torkolni.

Ezt az utat tehát csak alázatban lehet járni. Alázat alatt azt a nyitottságot értem, amely által valaki bármikor elfogadja az általa meglátott jónál a jobbat, ha erre becsületes érvekkel hívják fel figyelmét, de ugyanakkor minden gyalázatot és megaláztatást vállal az által meglátott jóért mindaddig, amíg azt jó szándékkal, tehát valós érvekkel meg nem cáfoltan, a legjobbnak tarthatja.

Senki nem jöhet Hozzám, hacsak az Atya nem vonzza, nem érdekli őt a legjobban, és senki sem jut az Atyához, csak Általam! Amint egy zenemű akkor kezdi vonzani a zenekedvelőt, ha az érdekessé és értékessé vált számára, így nem fog vonzóvá válni az Atya senki számára, ha Általam nem vált legfontosabbá, legértékesebbé! Általam pedig csak akkor válik vonzóvá az Atya, ha valaki önmagában felébresztette az Irántam való érdeklődést vágyát. E vágy ott szunnyad mindenkiben, mert Isten mindenkit Általam Önmagára teremtett, és végső megnyugvást mindenki csak Istenben talál. Minden olyan lelki béke, amely nem Rajtam keresztül, és nem az Atyában találja meg igazi otthonát, csupán bódítás, és maradandó szeretet-gyümölcsöt nem teremhet. Nem, mert maradandó gyümölcs csak Rajtam teremhet, mert maradandó gyümölcsök csak a Lélek gyümölcsei lehetnek, melyeket elolvashatsz a   Galatákhoz írt levél 5;22-23-dik versében.

 

 

22 /2171-2160

Kérdező: Van olyan szellemi irány, ami közel áll a HANG-hoz?

HANG: Minden rossz egy elrontott jó! A megsérült emberi természet minden emberben megtalálható különböző fokon javított, illetve elrontott kiadásban.

Kelet nagy misztikusai az emberi természetben rejlő erőket igyekeztek felismerni és alkalmazni az egyre emberibb ember kiteljesedésére. Ennek lett következménye az, hogy sokan közülük idegileg rendezett, a lelkükben békére talált, megállapodott emberek lettek.

A gyökér, a forrás Én vagyok. Én, Jézus! Én vagyok az ÚT! Mindaz, aki Engem kezd megismerni, az egyre jobban felismeri az emberi természetben feltétlenül megtalálható minden olyan pozitív vonást, amely Általam, Velem és Bennem tisztán és töretlenül megismerhető és megtapasztalható.

Az jó, ha bárhol egyre több olyan gondolatot véltek felfedezni, amelyeket a Bibliában, vagy a HANG-könyvekben már feltártam előttetek. De arra vigyáznotok kell, hogy Engem ne cseréljetek le mással, másokkal! Minden, ami szép, jó és nemes, az Belőlem él és Engem képvisel. De csak az! Bekötő út sok lehet, de ÚT, az egyetlen, csak Én vagyok!

Örülj, ha hallod visszhangomat bárhol és bárkiben, de légy okos és óvatos! Engem nem vitában lehet megtalálni, hanem a szeretetben, és csak az tud képviselni, aki ismerve Engem, arra törekszik, hogy tanúságot tegyen Rólam ott, ahol erre lehetőséget kap.

A keleti misztikusok, szentek gyakran más szavakkal ugyanazt a tartalmat képviselik, mint Én az evangéliumaimban elmondottam nektek. Csak az igaz bennük, amit Bennem is fel lehet ismernetek. Bennem, és nem bennetek! Én nem vagyok azonos a megkereszteltekkel! Nem igaz az, hogy szertartások által azonosulok veletek. Sehogy sem azonosulok veletek. Nektek kell azonosulnotok Velem! Nem Nekem kell tőletek, hanem nektek kell Tőlem emberséget tanulnotok. Ez áll a keleti misztikusokra is!

Az a sok harc, keresés, aszkézis, önfegyelmező gyakorlat ételben, italban, életmódban, az nem Én vagyok! Aki Engem megtalál, az valóban az Életre talál! Aki Engem választ, annak nem kell  különböző légző és egyéb aszketikus gyakorlatokkal évtizedekig fegyelmeznie magát azért, hogy uralni tudja lehúzó vágyait, mert Bennem megvan, és akiben élhetek, abban Általam és Velem megnyílik az az erőforrás, amely nem más, mint az Én Lelkem kiáradása. Mindaz, aki szomjúhozza az ÉLETET, az jöjjön Hozzám és igyék, és benne az örök életre szökellő víz forrása fog felbuzogni (János 7;37-39)!

Szívesen osztom meg veled békémet, erőmet! Ettől Nekem nem lesz kevesebb, neked viszont több lesz!

 

 

31 /3164

Kérdező: 3. Néha nem őszinték az érzéseim.

HANG: 3. Az értelem, akarat, érzelem, szinte mindig magában hordja a diszharmónia csíráját. Ez a csíra, egész földi életetek folyamán irtandó, de soha ki nem írtható. Gyökere annyira belerágta magát a testbe, hogy csak a test ’levetése’ után remélhető a lélek zavartalan harmóniája. Amíg a földön éltek, addig testi önmegtagadások által segíthetitek elő az értelem, akarat, érzelem harmóniáját. A földön senki számára sincs önmegtagadás nélkül harmónia! A misztikus élet mindig egyben aszkétikus élet is! 

 

 

38 /4084

Kérdező: 1. Gyógyító erő működik bennem. Nem értenek meg az emberek.

HANG: 1. Az általad átélt ’beavatásod’, amelynek következményét gyógyító erő létezésében is tapasztalod, sokkal nagyobb kísértés, mint valóság. Először is senkit nem érhet olyan ’beavatás’, amelyet nem akar. Másodszor, ha valaki beavatást akar, akkor arra nagyon fel kell készülnie az illetőnek, mint pl. a papi beavatásra, amely 5-6 évet vesz igénybe.

Csak olyan ’beavatás’ létezik, amelyet komoly aszkézis, komoly életáldozat-vállalás előz meg. Nem lehet ’csak úgy, máról holnapra’ beavatódni!  A tudattalanodból feltörő vágyaid igaznak gondolása nem azonos semmiféle ’beavatással’. Légy józan és megfontolt.

A leveledben említett feloldozódás az érzelmi kötődésektől nem lehet részleges! Vagy minden érzelmi kötődéstől feloldozódtál, vagy egytől sem! Az ember nem lehet játékszer az Isten kezében! Az Isten sokkal komolyabban veszi az Önmagára teremtett embert, sem mint gondolnád! Legfeljebb az ördög próbálkozhat ezzel!

Ha egyszer már levélben fordultál Hozzám, Jézushoz, akkor Én, a te Jézusod, csak az IGAZAT mondhatom neked: Légy józan és megfontolt!  .

 

 

40 /4360

Kérdező: 2. Aki nem aszkéta, hogyan tud uralkodni testi vágyain?

HANG: 2. Aszkézisre mindenkinek szüksége van! Az értelemmel és akarattal rendelkező lények mindenkor képesek lelkiismeretük szerint cselekedni! Ez jelenti azt, hogy Én, Jézus az Atyával és a Szentlélekkel mindenkiben benne vagyok boldogító módon, vagyis senkit nem engedek erején felüli kísértésbe esni!.

 

 

42 /4631

Kérdező:1.  Van olyan, hogy valakit kimondottan szenvedésre hív az Úr?

           2.  Bűn az, ha aszkéta vagyok?

HANG: 1. Ahhoz, hogy valakinek rend legyen a szívében, rendet kell teremtenie a fejében is.

Isten valóban minden embert saját boldogságára teremtett. De ez a boldogság nem élhető meg csak úgy, ha valaki vállalja Isten szenvedését is, amint Én, Jézus is kénytelen voltam vállalni ezt itt a Földön: ’Vajon nem ezeket kellett elszenvednie a Messiásnak, hogy bemehessen dicsőségébe? (Lukács 24;26)’

2. Minden eszköz arra, hogy Isten erejével egyre tisztultabban, egyre egyértelműbben tudjátok szeretni egymást! Az aszkézis önmagában értelmetlen fakírkodás!

 

**********************************************************************************

Aszkéta, aszkézis; 1/77, 3/250, 5/368, 10/837, 12/1058, 17/1678+1, 22/2171-2160, 31/3164, 38/4084, 40/4360, 42/4631.