Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Advent, Karácsony, Húsvét

2010.02.13

 

Advent

 

 

Kérdező: Uram! Advent kezdődött ebben az 1993-dik évben. Adventi szokásokról beszélt a rádió. Hozzád fordulok.

HANG: Amit számotokra jelent az advent, az nem azonos azzal, amit jelentenie kellene. Mert számotokra nem jelent mást, mint ezt: közeledik karácsony. Mit kapok másoktól, mit veszek másoknak és kiknek kell karácsonyi lapot küldenem. Igen, ezt jelenti. És mit kellene, hogy jelentsen?

    Az egyházi évetek időszakai arra hívják föl figyelmeteket, hogy gondoljátok végig: milyen is volt a világ viszonyulása Hoz­zám eddig, és milyennek kell lennie ezután!

    Az Én viszonyulásom hozzátok mindig ugyanaz volt. Szeretet- viszonyulás. Ebben sem a múltban, sem a jövőben válto­zás nem volt és nem lesz. Nem is lehet.

   Bár kétségtelen, hogy amint a Nap sugara különböző közegeken különböző színekben törik meg és verődik vissza, úgy az Én szeretetemnek is annyi megnyilvánulási módja van, ahány ország, ahány társadalom, ahány ember.

    Részemről mindig boldogítás. Részetekről sok más. Bizony igaz, hogy minden rossz egy elrontott jó. Igaz, hogy szeretetem sugarai torzítva is tudnak visszaverődni. Ilyenkor nem a sugár a hibás. De éppen azért, mert az Én szeretetem sugarai azok, melyek mindenütt ott vannak, éppen ezért igaz az is, hogy bárhol, bármikor és bárki számára, ha szeret engem, akkor ezek a sugarak melegítenek, világítanak, s nem égetnek, és nem kormoz­nak. Vagyis, az Istent-szeretőknek minden javukra válik.   

    Senkivel szemben nem alkalmazok erőszakot. Ez azt jelenti, hogy senkivel szemben sem tudom megtenni, hogy ha rosszat akar, az számára jó legyen. A boldogságba bele kell nőni. Nem lehet belecsöppenni. Úton kell maradni hozzá. Advent is ÚT. Valójában nem karácsony ünnepléséhez, hanem ÚT  Felém!

   Mi a kettő között a különbség? Aki ünneplésre készül, az kikapcsolódni akar. Kell ez is. De aki Felém közelít, az bekap­csolódásra készül. Annak nem az ünneplés, hanem a start, az elindulás a cél.

    Amint a futóversenyző, mielőtt elindul a versenyen, előtte sok edzést vállal, úgy az advent is edzési idő azoknak, akik születésnapomon azzal akarnak meglepni, hogy a Velem való találkozásban jobban nekilóduljanak az Általam véremmel kipon­tozott Útnak. Tehát adventben egy igen komoly találkozás átélésére kell felkészülnötök. Úgy kell találkoznotok Velem, ahogy Én kívánom ezt a találkozást!

   Kétségtelen, hogy Én mindig veletek vagyok, de kará­csony nem csupán erre akar emlékeztetni. Az elmúlt évezredek sajnos nagyon finoman kidolgozták karácsony ünneplésének vonzerejét, vagyis egy olyan menekülési módot, mely képessé tesz benneteket jó lelkiismerettel arra, hogy ne kelljen szembe­sülnötök a Velem való reális kapcsolattal. Pedig e kapcsolat kiépítésére és ápolására van hívatva minden ember itt a földi életben. Ez a földi élet értelme.

   Advent tehát egy óriási felhívás és lehetőség arra, hogy ébredjetek rá, mire teremtett benneteket az Isten.

   Valójában az egész történelem egy advent. Aki ezt nem látja, az azért nem látja, mert nem akar távlatban gondolkodni. Aki pedig nem akar távlatban gondolkodni, az a lelke mélyén nem is akar gondolkodni.

  Többször hallani e találó kijelentést, hogy a szavak gyakran arra valók, hogy eltakarják a gondolatot. Hát ezt kell mondjam sok ember életéről is. Azért élnek, arra törekszenek egy életen át, hogy életük értelmét ne kelljen tudomásul venni. Ezt nevezem Én menekülésnek a valóság elől. Az elől a valóság elől, melyet életemmel bemutattam nektek, és melyre adventben készülnötök kellene. 2 / 94

 

 

Kérdező: 1. A böjtről kérdezem a HANGOT.

HANG: 1. …     A másik az, hogy advent és nagyböjt idején péntekenként húst ne egyetek. …    37 / 3994

 

 

Kérdező: Advent-karácsony Advent: Eljövetele

HANG:     Azért, hogy Velem, Jézussal élő, eleven találkozás történjék, először évezredekig kellett várnia az emberiségnek. A második találkozásra legfeljebb már csak évtizedekig kell várnia külön-külön minden embernek. A harmadik találkozás úgy fog történni, ahogy Én földi elítéltetésem előtt ígértem. Vagyis teljes hatalommal és dicsőséggel jelenek meg egy nagy világkatasztrófa közepette

   "Mindjárt e gyötrelmes napok után a Nap elhomályosul, a Hold nem világít, a csillagok lehullanak az égről, és az egek erői megrendülnek. Akkor feltűnik az égen az Emberfia jele, és a mellét veri a föld minden népe, mert látja, amint az Emberfia eljön az ég felhőin, nagy hatalommal és dicsőséggel (Mt: 24; 29-30)."

    Most első eljövetelemre emlékezik a világ, a másodikra készültök, és a harmadikat szeretném, ha félelem nélkül tudnátok várni.

    Az emberek évezredekig nem tudták, hogy hogyan néz ki egy igazi EMBER. Azt mindig tudta minden ember, hogy enni, inni, aludni, szórakozni és szaporodni, erre minden állat is képes. Arról is volt mindig elég hiteles sejtése, hogy az előbbieken felül, még boldog is szeretne lenni, de azt már nem tudta, hogy ez hogyan lehetséges. Arról is tudott, hogy külön-külön, minden embernek kell, hogy köze legyen saját boldogságához, vagyis ahhoz a hazataláltság öröméhez, amelynek vágya ott van minden ember szívében. De az útját, módját nem tudta kitalálni még a legtisztábban gondolkodó, a legbölcsebbek­nek mondható tudós sem. Voltak találgatások. De ezek mindig hajótörést szenvedtek az u.n. közvélemény hatására. Nem verhetett gyökeret soha az a felismerés, hogy minden ember természetellenes mindaddig, amíg nem olyan tökéletes, mint az Isten. "Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes (Mt 5.48)!"

    De hát hogyan lehetne valaki olyan tökéletes, mint maga az Isten? Nem arról van szó, hogy mennyei atyák legyetek, de igenis szó van arról, hogy amint Isten a maga szintjén, úgy az ember is a maga szintjén legyen tökéletes, ha egyszer istenképű lény!

   Erre elvben mindannyian képesek vagytok, ha hisztek Bennem, Jézusban, ha szeretettel befogadtok Engem szívetekbe, ha nem ti akarjátok Rám erőltetni elgondolásaitokat, hanem engeditek, hogy Én, Jézus, tegyem bennetek, veletek azt, amit jónak látok.

   Mikor mondhatjátok, hogy valóban hisztek Bennem? Akkor, ha elhiszitek e kijelentésemet: "Aki szeret engem, az megtartja tanításomat, s Atyám is szeretni fogja. Hozzá megyünk és benne fogunk lakni (Jn 14.23)!" Én, mint megtestesült Isten ("Én és az Atya egy vagyunk. Jn 10.30"), úgy akarok és képes is vagyok bennetek is élni, mint a názáreti Ácsban, ha engeditek ezt Nekem. Én egyként az Agyával, ti egyként Velem, Jézussal képesek vagytok igazi, emberi természeteteknek megfelelően, boldog emberként élni már ebben a világban is.

   Ha ezt legalább ELVBEN elfogadjátok, akkor már megérthetitek, hogy körülményeitek, mint tükrök, nagyon segítenek benneteket abban, hogy megfelelő önismeretre jussatok, s gyakorlatban mindenkor hozzá tudjátok mérni magatokat ahhoz az igazi, teljes és normális emberhez, akit názáreti Jézus néven ismer a történelem. (Itt említem meg, hogy Engem, Jézust sokkal könnyebb követni, mint bármelyik szentet!)

   Az első ADVENT ezt hozta meg számotokra. Ehhez nem volt semmi közötök. Ez az Isten irántatok való szeretetének következmé­nye volt. De a második ADVENT, vagyis jelen életetek felkészülése a Velem, Jézussal történő találkozásra, amelyet egyetlen ember sem kerülhet ki, nagyon is tőletek függ. Már nem a találkozás, hanem annak örömteli, vagy éppen szégyenteli volta.

   Mindannyian tudjátok, hogy ADVENT-et előkészületnek is szoktátok nevezni. Előkészület szent karácsony ünnepére, az Én, a ti Jézusotok földi születésének megünneplésére. Ez a négyhetes időszak akkor tölti be életetekben az Isten által megálmodott szerepét, ha nemcsak négy hétre, karácsonyig, de állapotszerűvé tud szélesedni bennetek.

   Most, amikor az adventi koszorú gyertyái egymásután gyulladnak fel, jelezve, hogy Általam és Velem világ Világossága jelent meg a földön, halljuk meg újra szavaimat: "Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon (Lk 12.49)!"

   Az isteni szeretet e tüzének fellobbanását kívánja ennek a földi évezrednek utolsó adventjében, nemcsak szentkarácsony ünnepére, hanem egész földi életetekre az a pünkösdi Lélek, Aki tüzes nyelvek alakjában szállt le a földre immár kétezer éve azért, hogy melegítsen és világítson azoknak, akik megtérni jöttek le a földre.  37 / 4012

 

 

 

Kérdező: A médium karácsonyi köszöntője. Advent-Szentkarácsony közös lelki örökségünk.

az, hogy szentkarácsony ünnepén örülni illik. Miért illik örülni SZENT-KARÁCSONY ünnepén? Két okból feltétlenül! Sajnos, a hangsúly egy harmadikon van!

    Az egyik ok, amiért az épp ésszel bíró emberek közül az, akinek van történelmi emberismerete, örül, mert évezredek álma-vágya megvalósulását ünnepli SZENTKARÁCSONY ünnepén. Amíg ez álom-vágy, addig ADVENT a neve. Megvalósuláskor SZENTKARÁCSONY.

   A gondolkodó ember számára akkor sem lehet vitás az, hogy van Isten, ha a Reá hivatkozók lejáratták Őt a vallástörténelem folyamán. Akár lejáratták, akár nem, mindenkiben élt és él a vágy, hogy emberi szinten tudjon találkozni ezzel a lejáratott, vagy nem lejáratott Istennel.

    A SZENTKARÁCSONY ünnepének egyik örömforrása tehát az, hogy Ember lett az Isten. Azért írtam nagy betűvel az 'ember' szót, mert eddig még csak egy volt belőle. Csak Jézus születése óta tudjuk, hogy milyen is egy olyan, tehát igaz ember élete, aki öntudatra ébredése pillanatától kezdve tudja, hogy ő az örök élet gyermeke, s ezt kell józanul képviselnie a földi élet mulandóságának az idején.

   Az első ADVENT évezredekig tartó álma-vágya az első SZENTKARÁCSONY ünnepén még az angyalok kórusát is énekre indította a földön: "Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek (Lk 2.14)!" Örült tehát az ég, természetes, hogy mindazok, akik az örökkévalóság gyermekeinek tudják magukat, együtt örülnek ma az éggel!

   Tehát az egyik ok, amiért örülünk e napon, hogy EMBER lett az ISTEN. De van ennél nagyobb okunk is az örömre. Ez pedig az, hogy e pillanattól kezdve, Isten édes gyermekévé válhat minden ember! Ez az igazi, személyre szabott örömforrás, boldogság-állapot számunkra SZENTKARÁCSONY ünnepén, és nem az a bizonyos harmadik, hogy mulandó ajándékot adunk, kapunk!

   Jézus születéséig, még a legjobb szándékkal sem tudtuk volna kitalálni, hogy milyennek is kell lennie egy boldog ember életvitelének. (A boldogság másik neve: benső béke) Jézus születése óta megvan erre minden jó szándékú embernek a lehetősége. Az a boldogság-magocska, amely minden embernek ott van a lelkében, az első SZENTKARÁCSONY ünnepe óta szárba szökkenhet, kivirágozhat. E pillanattól kezdve ez már Istenen nem múlik! E pillanattól kezdve, aki nem boldog, az csak önmagát okolhatja. Igen, mert Isten Jézusban, mint valóságos Emberben, egyértelművé tette, miképpen lehet boldog - a leglehetetlenebb körülményben is - , tehát valóságos ember, az ember. Addig is tudta mindenki, hogy a boldogtalan ember egyben embertelen ember is, vagyis természetellenes ember, mivel természetünk lényegéhez tartozik az, hogy Isten boldognak álmodott meg bennünket, de miután ezt az isteni álmot eljátszottuk, kaptunk egy új lehetőséget Istentől, hogy Őt emberként is befogadva, elinduljunk a boldogság, az égi béke útján a földön!

    Az angyalok tehát nem gúnydalt énekeltek, amikor békességet énekeltek a földön a jó akaratú embereknek, hanem egy naponta megvalósítható, nagyszerű feladatra szólítottak fel bennünket. Az, hogy ma kevés a boldog ember, nem azért van, mert erre nincs lehetőség, hanem azért, mert sokan nem használják fel az Istentől kapott lehetőséget. Ha arra gondolunk, hogy számunkra e lehetőség biztosítása Isten részéről mibe került Neki, akkor csak gondoljuk el: Rongyos istállóban születik, a kereszt bitófáján hal meg, s a kettő között - Ő mondja - nincs hová fejét lehajtsa! S ilyen szituációban azt sugározza, hogy Ő milyen boldog, s arról beszél, hogy mi is lehetünk olyan boldogok, mint Ő, mert Ő Istenként képes arra, hogy ne csak rongyos istálló és bitófa, hanem érző, szerető emberi szív is legyen számára igazi ÖRÖKLAKÁS!

     SZENTKARÁCSONY ünnepén én azt kívánom minden kedves olvasómnak, hogy ne csupán annak örüljünk, természetesen annak is, hogy karácsonyi ajándékot adunk és kapunk, hanem főleg annak, hogy Isten azért ajándékozott meg bennünket Önmagával Jézusban, hogy mi is odaajándékozhassuk magukat Neki abban a tudatban, hogy így a boldog Istennek boldog gyermekei lehetünk (Jn 14.23)!

Ilyen értelemben, amikor belekapcsolódom az angyalok énekébe, s dicsőséget zengek a magasságos Istennek, szívem-lelkem szeretetével nagyon boldog, békés SZENTKARÁCSONYT kívánok minden jó szándékú embertestvéremnek, ennek az évezrednek utolsó SZENTKARÁCSONYÁN!  1999. Dombi Ferenc

            37 / 4013

 

Karácsony

 

 

Kérdező: 4. A karácsonynak mi a lényege?

HANG: 4. A karácsony lényege az a kiszolgáltatottság, amelyet gyermek­ként bemutattam nektek, és amelyet tőletek is elvárok! A karácsony lényege az, hogy eljöttem közétek, hogy belétek tudjak költözni! A karácsony lényege az ITT MARADÁSOM valósága azok számára, akik hisznek Bennem!  14 / 1325

           

 

Kérdező: 2. Karácsonykor Lelked ereje jobban árad a világra.

HANG: 2. Nem árad jobban Lelkem felétek Karácsonykor, mint máskor! Ahogy egyik testvéretek szokta mondani: 'Isten nem mindenható, hanem mindent adó!' Nem úgy van tehát, hogy néha jobban, néha pedig kevésbé jobban árad felétek Lelkem ereje, hanem úgy van, hogy bizonyos időszakokban, több emberben van nagyobb nyitottság Lelkem befogadása felé, mint máskor. Soha nem Istenben történik a változás! Ez mindenkor bennetek történhet csupán! Tehát nemcsak Karácsonykor, hanem életed minden pillanatában lehetőséged van egyre többet befogadni Belőlem!  41 / 4462

    

       

Húsvét

 

 

Egy nemrég megtért családapa nagypénteki bűnbánata.

 

HÚSVÉTI BŰNBÁNATOM.

           

Nekem ez az első olyan húsvét az életemben, amelyben Jézusé a főszerep. Most próbálom először ünnepként megélni az Ő halálát és feltámadását. Ahogy azon gondolkodom - nagypéntek reggel kutyasétáltatás közben - , vajon miért is halt meg Jézus úgy,  vajon miért kereszten kellett kínhalált szenvednie, hirtelen belém hasít a döbbentő felismerés: MIATTAM!!! Igen, én juttattam Jézust a keresztre! Igen, én! Azzal a gondolkodásmódommal, amivel még egy-két hónappal ezelőtt is azt bizonygattam Feri bácsinak Jézus tanításának koronája volt az Ő kereszthalála! Hogy e nélkül csak üres szavak lettek volna, amit az Országról és a szeretetről mondott.

   Torokszorító volt ez a ráeszmélés! Potyogtak a könnyeim a porba, mert ez azt jelentette számomra, hogy én is ott lettem volna abban a tömegben, amelynek inkább Barabás kellett, mert az legalább csinált valamit. Én is ott lettem volna, és talán torokomszakadtából üvöltöttem volna, hogy feszítsétek meg... Mert nekem sem kellett volna egy olyan Isten, olyan Messiás, aki nem gazdaggá, erőssé, hatalmasság akar tenni, hanem kicsivé, szegénnyé, kiszolgáltatottá! …  35/3754   Á.István   Budapest.